Felejthetetlen hétvége Dubajban

 

 

 

Eljött a várva várt nap, a nagy pillanat, melyet hosszú ideig el sem hittünk, hogy valóban igaz lehet: irány Dubaj! A mai napra pihenőnapot kaptunk főnökünktől, Katitól, hogy a délutáni járatra rendben elkészüljünk, bepakoljunk, kialudjuk magunkat, hogy teljesen kipihenten, tele energiával repüljünk a „jövő városába”, Dubajba. Mondanom sem kell, alig aludtam. Hajnalok hajnalán már ébren voltam, korábban keltem, mint valaha, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, annyira izgatott voltam. Alig vártam a pillanatot, hogy belesüppedjek a minibusz hátsó ülésébe, hogy az ablakon kifelé bámulva csodáljam a fákat, bokrokat, a nyíló virágokat, fővárosunk hétköznapi forgalmát, a magam mögött hagyott betontömeget, alig vártam, hogy gondolataimba mélyedve csodáljam a mellettem elsuhanó, ébredező természetet, a lassan tovatűnő életet, alig vártam, hogy a jármű megérkezzen a repülőtérre, ahol visszazökkenek néhány pillanatra a valóságba, alig vártam, hogy végre felszállhassunk az EK112-es járatának fedélzetére, melyet már oly sokszor foglaltunk, oly sok utasunk részére. Eljött az idő, hogy végre mi is lerepüljük a kedvenc és népszerű útvonalak egyikét a világ vezető légitársaságának fedélzetén. Irány Dubaj!   

 

Az Emirates a Budapest –Dubai szakaszt tavaly október vége óta repüli, s ennek a járatnak oly sokan és oly nagyon örültünk! Hello Budapest szlogennel nyitotta meg járatát 2014. október 28-án a közkedvelt légitársaság. A járat naponta érkezik az arab városból, helyi idő szerint reggel kilenc órakor indul és valamivel egy óra előtt landol Ferihegyen (akarom mondani a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren), majd fél négykor fordul, mely este tizenegy óra magasságában tér vissza Dubaiba. Minden időpont helyi idő szerint értendő. A budapesti járatot megelőzően rengeteg bécsi indulású foglalásunk volt, illetve aki ragaszkodott a budapesti induláshoz, lefoglalta önállóan az interneten a Wizzair járatot, mely légitársaság 2013. október végétől repüli a fent említett szakaszt. Amit azonban tudni érdemes: a Wizzair járatai nem a DXB nemzetközi, hanem a DWC (Dubai Al Maktoum/Dubai World Central) repülőtérre érkeznek, mely messzebb van a belvárostól, így a transzfer valamivel drágább és valamivel hosszabb, mintha az Emirates járatával érkezünk.

 

 

Dubaj, az arab világ "gyöngyszeme", a világ egyik leggyorsabban fejlődő városa, a közel-kelet híres metropolisza, alig három évtized alatt a sivatagból nőtte ki magát. A jövő városaként is emlegetik, ahol a varázslatos, színes kelet és a modern nyugat találkozik – megmutatkozik ez mind az építészetben, mind a hétköznapokban, a város hangulatában, a modern épületrengetegben, a forrongó levegőben. Dubaj a pompa, a fényűzés, a gazdagság városa, ahol folyamatosan építkeznek, ahol nincs lazítás, egy percre sem állnak meg; még több irigylésre méltó épületet, még több luxusszállodát, még több csodát terveznek, amit természetesen rekordidő leforgása alatt kiviteleznek, de ennek ellenére megmarad a város titokzatos, arab stílusa, varázslatos, közel-keleti hangulata.   

 

 

Az Egyesült Arab Emirátusok (UAE vagy VAE) hét emirátusból áll, melyek: Dubaj, Abu Dhabi, Fujairah, Ras Al Khaimah, Umm Al Quwain, Ajman és Sharjah. Az Egyesült Arab Emirátusok összterülete 77 700 km2, ebből Dubaj 3885 km2, hivatalos nyelv az arab és az angol. Lakossága kb. 2 millió fő, melyből kb. 90% külföldi, a helyi dubai kb. 230 ezer fő. Az időeltolódás Európához (Magyarország, Németország) viszonyítva télen három, nyáron két óra. Hivatalos fizetőeszköz a dirham (AED), mely páratlan szépségű pénzérme, de ha csak EUR vagy USD van a zsebünkben, azzal is szinte bárhol lehet boltolni, illetve a hitelkártya mindenhol elfogadott fizetőeszköz. Államformája alkotmányos monarchia, vallása az iszlám. Szigorú vallási ünnepük a Ramadán, az iszlám naptár kilencedik hónapja, a szent hónap, mely a szellemi megtisztulás, a befelé tekintés, a meditáció ideje. Ilyenkor a muszlimok böjtölnek, napfelkeltétől naplementéig nem esznek, nem isznak, nem dohányoznak, így tanúsítanak türelmet és alázatot. A Ramadán végét egy három napos ünnep jelzi: a napot imádkozással kezdik, majd megajándékozzák egymást. Az ünnep minden évben más dátumra esik, így az utazás megtervezése előtt célszerű tájékozódni, az adott évben pontosan mettől meddig tart az arab szent ünnep. A hétvége az arab országokban csütörtök és péntek, nálunk Európában ugye szombat és vasárnap. Mivel a gazdaságban, kereskedelemben, turizmusban ez négy napos kommunikációs hézagot jelent, így néhány éve Dubaiban a hétvégét péntekre és szombatra módosították.    

 

 

A repülőtér és a szálloda távolsága húsz perces út, végig autópálya (irányonként hét- illetve nyolcsávos), mely a Sheikh Zayed Road névre hallgat, tele szebbnél szebb autókkal. A legtöbb jármű úgy tűnt, mintha most gurult volna ki a szalonból. A közlekedésre legjobb megoldás a taxi, mert kényelmes és egyáltalán nem drága (nagyon olcsó a benzin), a tengerpart és a belváros közti távolság negyedóra-húsz perc, és néhány euró csupán. Dubajban egyébként 2009 óta teljesen automatikus, vezető nélküli, légkondicionált metró is közlekedik, ahol külön szerelvény van nőknek és gyermekeknek. A metró itt nem a föld alatt közlekedik, így akár városnézésre is alkalmas eszköz. Mi sajnos nem utaztunk metróval, csak a taxiból láttuk, jó lett volna kipróbálni… Nah, majd legközelebb… ;)

 

 

 

A szállodába érkezvén gyorsan becsekkoltunk, felfedeztük a terepet, rácsodálkoztunk a gyönyörű panorámára, a hatalmas térre, a magasságra, a gigantikus méretekre, elintéztünk mindent, amit aznap este el kellett, megittuk a welcome drink-ként kapott pezsgőnket, elkészítettük az első fényképet, majd egy gyors zuhany után fejest ugrottunk az ágyba, hogy másnap üdén és frissen vágjunk neki a titokzatos és színpompás városnak.   

 

 

 

 

 

Ezen a csodálatos szombat reggelen, mikor kinyitottam a szemem, lenyűgöző látványban volt részem – karnyújtásnyira volt tőlem a Burj Al Arab luxusszálloda, a maga valójában. Az ágyból fekve tárult elém e gyönyörű látvány, csupán néhány méter és egy hatalmas üvegablak választott el ettől az építészeti remekműtől. Hirtelen nem is tudtam, álmodom, vagy ez tényleg a valóság lehetett... Nem tudom leírni azt az érzést, ami ott, akkor hatalmába kerített, nincsenek rá megfelelő szavak, sőt, még egy fénykép sem elegendő ahhoz, hogy valóban átéljétek, amit ott, akkor éreztem. Mintha nem is a Föld nevű bolygón lennék, mintha az Emirates tegnapi járata egy teljesen más bolygóra repített volna el, s valahol ott bolyonganék elveszetten a csillagközi űrben...  

 

A Burj Al Arab Dubaj talán leghíresebb, legdrágább és legszínvonalasabb szállodája, hatcsillagos luxushotel, a tengerben helyezkedik el, majd háromszáz méterre a szárazföldtől, egy mesterséges kis szigeten. A szálloda megnyitásakor Dubaj jelképévé vált, s bár azóta felépült az Atlantis, a Khalifa, mégis a Burj az Burj maradt. A hatalmas vitorlaalakot formáló szálloda 321 méter magas, az arab luxus, a tradicionális vendégszeretet és a modern technika különleges egyvelegét alkotja, a pompa, a fényűzés és a gazdagság szimbóluma. Megsúgok egy titkot, szerintem azért jobb a Jumeirah Beach Hotelben lakni, mert onnan fantasztikus a kilátás, hisz előttünk tornyosul a szálloda. Mondjuk a Burjból sem rossz a kilátás, onnan a Jumeirah szállodát látják a vendégek, este különböző színekben pompázva. A szállodában 202 suite található, a legkisebb deluxe suite 170 m2. Azon vendégeknek, akik nászútra utaznak a szállodába, minimum négy éjszaka esetén a szálloda különböző szolgáltatásokkal kedveskedik: kedvezményes szobaár, retour Rolls Royce transzfer a repülőtérről, egy romantikus, gyertyafényes vacsora, egy masszázs és egy üveg pezsgő. További részletekért és árakért forduljatok hozzám bizalommal!       

 

Reggeli után lementünk a tengerpartra, ismerkedni a helyi viszonyokkal. A tengerpart finom-homokos, a strandrészen nyugágyak, napernyők sorakoznak. Bár ezen a reggelen be tudtunk menni a vízbe, de a tenger nem mondható túlságosan nyugodtnak – hatalmas hullámokat kaptunk a nyakunkba, másnap pedig a nagy hullámokra hivatkozva be sem engedtek bennünket a vízbe a biztonságiak. Dubaj éghajlata szubtrópusi, nagyon meleg és száraz, nyáron eléri az 50 fokot – ebben az időszakban „menekülnek” a városból. Szállodák elmondása alapján azonban a város nyáron is telt-házas; a szállodák számos kedvezményt kínálnak - kedvezőbb szobaárak, ingyenes félpanziós lehetőségek, hogy kihasználtságukat a forró nyári időszakban is tartani tudják. Európai utasok számára a főszezon októberben kezdődik, a kedvenc őszi szünetünkkel, s tart egészen februárig, de egyre több a tavasszal, illetve nyáron is Európán kívülre vágyakozó utas, akik kihasználják a remek akciós lehetőségeket és ebben az időszakban utaznak, jóval olcsóban, mint télen.     

 

 

Szombaton fél tizenkettőre voltunk hivatalosak az Atlantis, the Palm szállodába, ahol Katrin, egy néhány éve az arab világban élő német hölgy kalauzolt végig bennünket a hatalmas betonrengetegen. Anno nem értettük, miért mondják utasaink a szállodára, hogy nem jó, nem érzik itt jól magukat. Most, hogy itt voltunk, azt hiszem, sikerült valamelyest megérteni az álláspontjukat. Félreértés ne essék, semmi baj a szállodával, hisz maga a tökély, egy csodaszép, fantasztikus építészeti remekmű, de olyan hatalmas, hogy teljesen elveszik benne az ember. A katalógusunkban egyértelműen le van írva, igen, hogy 1539 szobával rendelkezik, hogy mekkora egy hatalmas monstrum, hogy a hozzá tartozó vízi park 17 hektár, persze, ezerszer elolvassuk, tolmácsoljuk, de felfogni igazából szerintem csak akkor fogtuk fel, amikor azt a saját szemünkkel láttuk, amikor megtapasztaltuk. Egyszerűen óriási! A szó mindkét értelmében. Olyan hatalmas ez a létesítmény, hogy ha a vendég ki akar menni a szállodából a kertbe, felszólítja a biztonsági szolgálat, hogy azonosítsa magát. Ilyenkor a szobakártyával igazolják magukat, hogy ők valóban a szálloda vendégei, így jogosultak használni a kerti- illetve strandszolgáltatásokat (hasonló "azonosítsa magát" jelenetnek sci-fi filmekben lehetünk tanúi, mondom én, hogy eltévedtünk valahol a csillagközi űrben…). Nehéz kontrollálni a vendégeket, nem egyszerű kiszűrni az esetleges illetékteleneket, hisz a szállodához tartozó Aquaventure vízi parkot külsősök is használhatják belépő ellenében. A szálloda 1539 szoba lakóját pedig lehetetlen másképp észben tartani és megkülönböztetni a „csak vízi park vendégektől”.

 

Katrin bemutatta nekünk egy helyes kis modellen a komplexum arányait, illetve az Atlantis II terveit, mely várhatóan 2017-re készül el további 800 szobával. A szálloda gyönyörű, csillog-villog, pompázik, de a luxust kedvelő és a luxus kiszolgáláshoz hozzászokott utasok a fent leírtak miatt nem annyira preferálják ezt a létesítményt. Túl nagy a tömeg, elvesznek benne az emberek, mindenki egy kis pont a létesítményben, emiatt nem tud meglenni az a vendég-centrikus luxus kiszolgálás, az a páratlan odafigyelés, ami például a Jumeirah Beach Hotelben jelen van. Katrin megmutatta nekünk a gyermekrészt is, egy komplett gyermekváros van berendezve azon lurkók számára, akik esetleg unják a tengert és a napfényt (szerencsés gyermekek), vagy egyéb okok miatt a négy fal közé lettek ítélve – játékterem, sportpálya, pattogatott kukorica, különféle játékkuckók, vetítések, babysitter, szülinapos sarok, rendelhető tortaformák, és még sorolhatnám a fantáziadús lehetőségeket. Egy biztos: unatkozni senki nem fog! 

 

 

 

Az Atlantis, the Palm a bahamai Atlantis szálloda mintájára épült, annak testvérszállodája, az elsüllyedt világ mítoszát megtestesítő hotel, mely elsőként épült a Dubaj pálmára az Arab öbölben. A városközpont kb. 30 km, a nemzetközi repülőtér kb. 35 km távolságra található, homokos tengerpartja kb. 1,4 km hosszú. A komplexumban összesen 20 étterem, több bár és lounge kapott helyet számos gasztronómiai specialitással. Aki a szállodában jár, elengedhetetlen fontos megcsodálnia a híres akváriumot, melyben több mint 65 000 víziállat kap otthont és kápráztatja el a szálloda vendégeit, s az arra járókat. Érdemes benézni a The Lost Chambers nevű múzeumba, ahol a nagy akvárium mellett külön kis akváriumokban csodálhatunk meg különböző speciális halfajokat, valamint egyéb tengeri élőlényeket, vízi kütyüket. Mint már említettem, a szállodához tartozik az Aquaventure vízi park, mely hatalmas területen elhelyezkedő, gigantikus méretű élménypark, 23 különböző csúszdával, különleges vízi- és szárazföldi érdekességgel. Aki nem sajnálja rá a pénzt, akár delfinekkel is úszhat. A szállodát elsősorban családoknak ajánljuk, gyermekekkel fantasztikus élményt nyújt mind a szálloda, mind a hozzá tartozó vízi park rész.

 

 

Miután Katrin körbevezetett bennünket a hatalmas szállodán, megnéztünk egy Deluxe szobát (elmondása alapján minden szobatípus ugyanaz, csupán a kilátásban különböznek) és egy One Bedroom Regal Suite-et, megnéztük a „gyermekvárost”, az akváriumot, kaptunk egy finom ebédet, majd bepillantást nyerhettünk a vízi élmények rejtelmeibe, visszataxiztunk szállodánkba, és lementünk a tengerpartra úszni egyet. A hullámok miatt azonban úszni nem tudtunk, nem engedtek be messzire, sőt, a part mentén állva várhattuk csak, hogy nyakon csapjon egy-egy hullám.  Úgy gondoltuk, átsétálunk a medencéhez, ahol azon nyomban megállapítottuk, mintha egy icipici túlzásba esett volna a szálloda a lifeguard alkalmazottakat illetően. Nem szeretnék túlozni, távol álljon tőlem, de kb. két méterenként állt egy vízi mentő, beöltözve, ugrásra készen, faarccal a tűző Nap alatt. Tényleg nem túlzok. Azt még hozzá kell tennem, hogy a medencében a víz derékig ért. És most szintén nem túloztam. Jó, rendben, az egyik medencének volt egy kb. fél méteres szakasza, ahol elérte a 3 métert, legalábbis ez volt kiírva nagybetűkkel, mi pedig elhittük, de a másik medence tényleg derékig ért. A szállodában egy medencét többen őriztek, mint itthon egy bankfiókot... Szóval, ha valaki szeretne egy nem túl megerőltető munkát, ahol csak állni kell faarccal egy medence szélén a 36-40 fokban, pénzért barnulni, szalmakalapban vagy baseball sapkával a fején, szerintem nyugodtan pályázzon meg egy ilyen jellegű állást a hotelben. A strandon egyébként ugyanez a helyzet, bár ott nem két-méterenként, hanem hézagosabban, úgy kb. tíz-méterenként áll egy-egy emberke a biztonsági személyzetből. Úgy látszik, a medencébe többen merészkednek… :)    

 

Kati félpanziót foglalt nekünk, ami azt jelenti, hogy a reggeli mellett kipróbálhattuk a szálloda ebéd- vagy vacsorakínálatát is. A hagyományos félpanziós megoldástól eltérően itt félpanziós kuponokat kaptunk, melyeket be lehetett váltani vagy ebédre, vagy vacsorára, és nemcsak a szállodában, hanem kaptunk egy kis listát, hogy mely éttermekben fizethetünk vele s étkezhetünk felár nélkül, és mely éttermekben fogadják el egy fixen meghatározott összeg ráfizetésével. Rendkívül jó megoldásnak találtuk, hisz nem köti le az embert egy szállodához, ki lehet mozdulni, és nem kötelező hazarohanni ebédre vagy vacsorára, ennek ellenére, technikai okok miatt mi az összes félpanziós kuponunkat a szálloda egy bizonyos éttermében hagytuk. De legalább meggyőződtünk róla száz százalékos bizonyossággal, hogy az az étterem kiváló! :)  

 

 

Az étterem első számú tesztje után találkoztunk Zsuzsa egy barátnőjével, aki már egy ideje kinn él. Elvitt bennünket egy autós Dubai by night "kiskörútra", mindeközben sok érdekességet mesélt nekünk a városról, az itteni életről. Bejártuk a pálmát, beautókáztunk a Madinat Jumeirahkomplexumba, ahol további három luxusszálloda helyezkedik el: Mina A’Salam, Al Qasr és a Dar Al Masyaf. Dubai tele van luxusszállodákkal. Sajnos nem volt lehetőségünk a három szállodát alaposan megnézni, nem tudtuk őket megismerni, de amit láttunk belőlük, az nagyon szép volt. A Mina A’Salam egy elegáns, arab stílusú hotel, az Al Qasr egy valóságos palota, bejáratát gyönyörű szobrok díszítik, a Dar Al Masyaf pedig vízben elhelyezkedő, tradicionális, arab stílusban épült luxusvillák egysége. 

Következő állomásunk a mai estén a Dubai Marina volt, egy fantasztikus városi központ, telis tele szebbnél szebb felhőkarcolókkal, egy hangulatos kis szökőkúttal. Itt lett is hirtelen egy kedvenc házam, ami teljesen meg van csavarva. Nagyon szeretem a különleges dolgokat, szeretem, ha valami nem a hétköznapi, megszokott sablon. Nagyon megtetszett az épület. Hosszasan elmélkedtünk azon, vajon hogyan építették fel… …a mai napig nem jöttünk rá. :) Sajnos ezen a részen nem készültek jó minőségű fényképek, mert már szinte éjszaka volt, teljesen sötét, mire ideérkeztünk. Mindenesetre ez egy nagyon szép rész, nyüzsis, bulis, pörgős, tele élettel, üzletekkel, étteremmel és bárokkal, szintén itt található a Dubai Walk, számos gyönyörű szállodával, mint például a Hilton Dubai Jumeirah, a Sheraton Jumeirah Beach Resort, vagy a Sofitel Dubai Jumeirah Beach. Úgy gondolom, ha valaki szereti az esti, hangulatos sétákat, miközben szereti a nyüzsit, szeret emberek közt lenni, akkor itt a szállodaválasztás tökéletes.

 

 

 

 

 

 

 

Reggeli után lementünk a tengerpartra, megkíséreltünk úszni egyet, de ismét medence lett a vége. Ott több a lifeguard. :) Sajnos jött egy-két nagyobb hullám (ami nekem - bár lehet, én naiv vagyok - egyáltalán nem tűnt életveszélyesnek), így azonnal ránk szóltak a biztonságiak, hogy a mai napon nem engedélyezik az úszást a strandon, csupán bokáig mehettünk be a sós vízbe, s a parton várhattuk ismét, hogy nyakon csapjon a hullám, amitől aztán jól telement homokkal az a kevés ruhadarab, mely testünket védte a Nap károsnak vélt sugaraitól. Mivel az előre betervezett, kiadós úszásról a mai reggelen is le kellett mondanunk, elfogadtuk, ettől a hétvégétől bizony nem lesz izomlázunk, elindultunk hát kagylóvadászatra. Gyűjtöttünk is jó párat, de sajnos csak kisméretű kagylók akadtak horogra. Miután meguntuk a kagylógyűjtést és ráuntunk a medencés lifeguard csapatra, ellátogattunk a híres Wild Wadi vízi parkba, mely a szállodánk közvetlen szomszédságában található. Ez nem volt akkora hatalmas, mint az Aquaventure az Atlantisnál, így itt már otthonosabban éreztük magunkat - pillanatok alatt beláttuk és elsajátítottuk a terepet. Nagyon jókat csúsztunk Zsuzsával, először külön, egyszemélyes gumiban, majd váltottunk kétszemélyesre, mert unalmasnak találtuk egyedül sikongatni egy sötét alagútban. Nagyon nagy élmény volt, aki arra jár, mindenképpen próbálja ki! :)

 

 

Ebéd utáni programunk a Burj Khalifa meglátogatása volt, Dubaj és a világ legmagasabb épülete, a 828 méter magas felhőkarcoló. Egészen a 124. emeletig merészkedtünk, ahová a lift néhány perc leforgása alatt ér fel. A nagyközönségnek 2010-ben adták át az épületet. Belépni a Dubai Mall bevásárlóközpont alsó szintjéről lehet, mely Dubaj legnagyobb plázája. Emellett a Westend, sőt még a londoni Westfield is simán elbújhat, olyan hatalmas. Ha valaki nem egy pláza fun, esélyes, hogy hirtelen menekülni akar, minél gyorsabban. Velem is ez történt... A másik nagy és híres pláza pedig az Emirates Mall. Dubajban egyébként mindenféle sport megtalálható, itt tényleg minden otthont kap, kezdve a vízi sportokkal, ami egyértelmű, vannak golfszállodák és különféle golfpályák, a Burj tetején lehettünk tanúi anno egy teniszmeccsnek, s emellett számos teniszpályával büszkélkedhet, és Dubaj még a téli sportoktól sem riad vissza, félresöpörve a 40-50 fokos hőség tudatát; az egyik plázában fedett sípálya található, a másik pláza földszintjén fedett korcsolyapályát láttunk lelkes, korcsolyázni vágyó fiatalokkal. És én naiv, a korimat itthon hagytam... Dubaj tehát bebizonyítja a világnak – nincs olyan, hogy lehetetlen!