14-17. nap (szept 10-13.) - Az utolsó napok az Egyesült Államokban
Jelentkezem az utolsó Egyesült Államokban töltött napjaim leírásával, melyre Floridában, azon belül Miamiba és Fort Lauderdale-ben került sor.
Éjfélkor szállt fel a gépem, melyel Arizonát elhagyva, Phoenixből Atlantába, majd onnan Fort Lauderdale-be ment a repülőgép. Az út különösebb extrák nélkül telt, ha nem számítjuk azt az apró problémát, hogy a repülés vége felé füstölni kezdett a gép jobb szárnya, mely habár nem volt feltűnő, mivel a menetszél elvitte, de leszállás után, olyan mennyiségű füst tört elő, hogy ki sem lehetett látni az ablakon. A pilóta utólag elnézést is kért, a füstöt pedig azzal indokolta, hogy elromlott a jobb oldali generátor. Igazából nem volt túl megnyugtató, de a repülés közben ebből nem igazán lehetett bármit is érezni. Mindenesetre ezzel is bebizonyosodott, amit sokan mondanak az amerikai járatokról, hogy „csak a belföldi járattól mentsen meg az ég".
Út az Atlanti-óceán mentén, Fort Lauderdale-ben
Lendületem az utolsó pár napra itt már alábbhagyott, így csak két fontosabb helyet néztem meg, mégpedig Miami Beach-t és a mocsarairól és aligátorairól híres Everglades-t. Tervbe volt véve még Key West, mely két dologról ismert: a USA legdélebbi városa, és egyben a híres író, Ernest Hemingway kedvelt lakóhelye volt (házát mai napig turistalátványosságként mutogatják). Mivel azonban jópár órás autóútra lett volna ez a szállásomtól (megközelítőleg 4-5 óra, és akkor még vissza is kell jönnöm), ezért végül úgy döntöttem, hogy most ez kimarad.
Fort Lauderdale-ben a közvetlenül a part mellett lévő The Atlantic Resort and Spa Hotelben szálltam meg végül, miután az első, mellette lévő szálloda, az Avalon Waterfront Inn (melyet még otthonról néztem ki a képek alapján) katasztrofális volt. Két csillagos volt szálloda, így alapból nem is vártam volna luxust, az ára is ennek megfelelő volt, ez idáig mind rendben lett volna, a gond ott kezdődik, hogy a képek, melyek az interneten szerepelnek, vagy a katalógusokban, azok teljesen megtévesztőek, egy jó szálloda képét sejtetik. Miközben a valóság nem is állhatna ennél messzebb... lemálló festék, omladozó vakolat, kosz, mocsok a szobán kívül, szobán belül, a légkondi szűrőjében olyan tonnaszámra állt már a kosz meg a por, hogy ki is kapcsoltam, nehogy összeszedjek valami betegséget, a fürdőszobáról pedig inkább már szót sem ejtek. Körülnéztem, aztán már mentem is át a másik szállodába, a The Atlanticba. Ott a kilátás csodálatos, a szoba kiváló állapotban volt, a személyzet pedig végtelenül kedves, mosolygós, minden nap mikor elmentem, megkérdezték, hogy hova megyek, mikor visszajöttem, akkor pedig megkérdezték, hogy hogyan éreztem magamat. Tényleg egy rossz szavam nem lehetett rájuk, de az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez más árkategóriájú hotel.
Kilátás a The Atlanticból
Miami Beach két különböző hangulatú része
Tipp: érdemes minden szállodát a foglalás előtt lecsekkolni a Tripadvisoron (www.tripadvisor.com), ahol a képek mellett az ott megfordult vendégek kommentjeit is olvashatjuk, melyek sokszor többet mondanak és hasznosabbak, mint a szálloda hivatalos oldala.
Érdekességképpen pedig két dolgot tapasztaltam: az egyik, hogy míg tényleg igaz általánosságban Amerikára, hogy sok a túlsúlyos ember, addig itt Miamiban, vélhetőleg az a trópusi időjárásnak köszönhetően, de rengeteg kidolgozott izomzatú, illetve testű (gyakran félmeztelen, vagy csak trikóban közlekedő) emberrel lehet találkozni. Gondolom én, itt az állandó melegben lengébb, illetve kevesebb ruhában járnak, ezért az egójuk megköveteli a „normális" kinézetet, ezért is lehetséges ez, de tény, hogy már nekem is feltűnt, hogy milyen sokan foglalkoznak látványosan a kinézetükkel.
A Collins Avenue egy emlékezetesebb épülete
Érdemes beülni a Collins Avenue egyik éttermébe egy itt töltött estén
A másik dolog, ami lehet, hogy más városokra is jellemző, de én csak itt találkoztam vele, hogy az itteni plázákban, vagyis a Mall-okban a szimpla fehérbőrű amerikai eladó is rámenősebb, ráragad az emberre, és alkudozva próbálja meg eladni portékáját, amin én őszintén meglepődtem, azt hittem, hogy ez inkább csak tőlünk keletebbre, vagy délebbre szokás. Persze nem szabad általánosítani, nyilván nem minden boltban találkoztam ilyen eladókkal, de például egy elektrotechnikai boltban a magát a tulajnak mondó úriember, ahogy kiszúrta, hogy van nálam fényképezőgép rögtön elkérte, hogy megnézheti-e mert nagy rajongója a gépeknek, aztán már pakolta rá a különböző objektív védő lencséket, hogy az mennyire jó nekem, és hogy hiába kerül ez egyenként valami 2-300 dollárba, ő nekem kettőt együtt ad 70-ért...
Az árak egyébként nagyjából hasonlóak itt, mint itthon, bár azért vannak elég szép leárazások, ahol ha jókor vagyunk jó helyen, akkor például 2000 Ft-ért márkás pólókra, illetve 7000 Ft-ért, szintén márkás farmerekre is szert lehet tenni.
Miami belvárosa
Az itt eltöltött utolsó 3 napomban tehát két helyet jártam be, az egyik az Miami Beach volt, a másik pedig az Everglades Nemzeti Park. Miami Beachre a hírességek, illetve gazdagok szigetei, a Palm Island és a Hibiscus Island mellett haladva lehet eljutni. Nem nehéz észrevenni, ugyanis elég nagy kúriák és néha még azoknál is nagyobb yachtok szegélyezik a partját.
A Beach leghíresebb utcája, a Collins Avenue, melynek délebbi része (ahonnan a keresztutcák számozása is kezdődik) az Art Deco negyed, mely művészi házairól, illetve rengeteg étterméről híres. Én személy szerint olyan kifejezetten művészinek nem nevezném a negyedet, azonban hangulatosnak mindenképpen. Érdemes még a Collins Avenue-val párhuzamosan haladó Ocean Drive-ot (mely nevéhez hűen az óceánparton van) is megnézni, esetleg ott beülni egy italra, vagy akár ebédelni, kifejezetten érezhető itt már a kicsit karibi jelleg, ezt alátámasztják az itt szóló zenék, a trópusi éghajlat (és a közelség a karibi térséghez) pedig adott. Napközben is csodálatos, de egy esti séta itt, az egészen különleges.
Üdvözöljük Miami Beach-en!
Két utcát érdemes megnézni, az egyik a Collins Avenue...
... a másik pedig az Ocean Drive
Este is megéri kinézni
A part Miami Beachen
Kedves hölgy igyekszik eltalálni a felé guruló labdát...nem sikerült neki.
A következő napot édes semmittevéssel töltöttem, vagyis nem teljesen, mert késő délután azért megint visszatértem Miami Beachre, de lényegi dolgot nem tettem aznap. Azonban a rá következő utolsó teljes napomon eltökéltem, hogy Evergladest megnézem, méghozzá a híres Airboaton (mocsárjáró), melyet az alacsony vízállás és a növényzet miatt a csónak hátulján elhelyezett nagy ventilátor hajt, így emiatt egészen különleges manőverezésre ad lehetőséget.
A mocsárvilágról előzetesben annyit érdemes tudni, hogy ez a világ legnagyobb kiterjedésű mocsara, ámbár mélysége nem igazán haladja meg sehol sem az egy métert, emiatt hőmérséklete is 33-36 fok környékén mozog. A XIX. századig éltek itt háborítatlanul a krík és szeminol indiánok, akik cölöpös sátrakban éltek. A fehér ember sokáig nem mert ide belépni, félve a dzsungeltől, az állatvilágtól és a moszkitóktól.
A Gator Park központja
Átlagos Everglades-i csendélet
A mocsár legjellegzetesebb lakója, az aligátor
A UNESCO a világörökségi listára helyezte, azonban sajnos 1993-ban felkerült a veszélyeztetett világörökségi listára is. Rengeteg féle vízinövény, köztük mahagónifák, orchideák, mangroovefák, páfrányok, pálmák, broméliák, élnek meg benne. Állatvilága is hasonlóan változatos, néhányat említve közülük: kócsagok, amerikai flamingók, íbiszek, kígyónyakú madarak, emellett sok halfaj, és az Everglades legjellegzetesebb állata az aligátor él itt. Nagy élmény volt a „csónakázás" nem csak a sebesség és a látvány miatt, hanem mert még volt szerencsénk pár itt élő állatot is megcsodálni, köztük az aligátort is.
A túra ára nem drága, 20-25 dollár körül van egy jegy, ez függ is attól is, hogy melyik túraszervezőhöz megy az ember, én a Gator Park Airboat Tours-hoz mentem, így róluk tudok nyilatkozni érdemben. 23 dollár volt fejenként egy jegy, ami tartalmazta a fél órás airboat túrát, és utána még egy aligátor és egyéb állatokat felvonultató bemutatót nézhettem meg egy helyi vadőr előadásában. Megérte az árát, ezt bátran ajánlom mindenkinek, azt kaptam, amire számítottam.
Ahogy kiértünk a sűrűbb növényzetből, gyorsabb tempóra kapcsolt a "csónak"
Az airboat vezetője
Az Everglades másik gyakran előforduló állata, az amerikai kígyónyakú madár
Vadőr "mutatványozik" egy aligátorral
Este visszamentem a szállásomhoz, ahol belépésem után nem sokkal leszakadt az ég, mely másnap kora délutánig, ameddig el nem indultam a reptérre, nem is nagyon akart elállni, így már nem is mentem semerre.
Befejeződött tehát a két és fél hetes utazásom, rengeteg pozitív élménnyel, melyeknél sokszor a szerencse is közrejátszott. Remélem érdekes volt olvasni a beszámolóimat, és sikerült átadnom egy kis „életérzést" illetve hangulatot az országból.
